Mire használható a kapott eredmény?

Ezek a visszajelzések jó kiindulási alapot adnak egy oldal információs architektúrájának (IA) és navigációjának megtervezéséhez. A használhatóság (usability) egyik alap kritériuma, hogy a felhasználó könnyen megtalálja az oldalon azt, amire szüksége van. A tartalom rendszerezésekor a saját elképzelésünk követése helyett, olyan architectúrát kell terveznünk, ami a felhasználóink mentális modelljével is egyezik.

A legegyszerűbb példa erre az úgynevezett kategóriafa felállítása. Ennek a lényege, hogy már a fejlesztés előtt meghatározzuk azokat a fő- és további almenüket, amikre szükség lesz a használat során. Ezek a felhasználók előzetes elvárásain és tapasztalatain alapulnak. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy mit és milyen néven érdemes a főmenübe elhelyezni és mik azok, amik további alkategóriákba tartozhatnak, vagy szűrőbe kerüljenek. Az elnevezésre azért is ügyelni kell, mert például ha egy webshop főoldalán, a menüben az „Üzlet” elnevezésű menüpont szerepel, ami a webshop termékkártyáihoz vezet, akkor könnyen lehet, hogy az érdeklődő csalódott lesz. Miért? Mert a felhasználók előzetes feltevése valószínűleg az, hogy az „Üzlet” menüponton a bolt fizikai elérhetőségét fogja találni. A jó hír, hogy ezt nem nekünk kell kitalálnunk, hanem a felhasználók jelzik a card sorting során, ha ilyen félreértések vannak.

Hogyan néz ki egy card sorting session?

Az oldal témaköreit kártyákra írjuk, majd összekeverve átadjuk a tesztalanynak. Magát a módszert online szoftverek segítségével is le lehet vezetni, ahol közbel 50-100 embert, egyszerre kérhetünk meg a feladatra. Ennél a módszernél nem lehet mélyebb interjúkba bonyolódni az egyes döntési pontokkal kapcsolatban. A helyszíni, élő tesztek esetében lehetőségünk van a tesztalannyal beszélni. Egy-egy card sorting teszthez körülbelül 15 felhasználót toborzunk.

A résztvevők feladata először az általuk összetartozónak ítélt kártyák csoportosítása lesz, majd arra kérjük őket, hogy egy üres kártyát felcímkézve nevezzék el ezeket a kártyapaklikat. A névadás kulcsfontosságú, mert ebből következtethetünk az adott személy gondolatmenetére. Ráadásul tippeket is kaphatunk a navigációs felületek későbbi elnevezéséhez is. Ilyenkor hangsúlyozzuk, hogy a kialakuló paklikkal szabadon lehet „garázdálkodni”, a paklik mérete tetszőleges és bármikor újra és átrendezhetőek (hasznos információval szolgál az is, ha „kilógó”, nehezen kategorizálhatónak ítélt kártyákat különválasztják a többitől). Miután végeztünk a feladattal egy UX kutató a résztvevőkkel átbeszéli a tapasztalataikat, kikéri a véleményüket a kevésbé jól szereplő vagy nem egyértelmű kategóriákról.

Milyen fajtái vannak a card sorting-nak?

Az előző bekezdésben bemutatott módszer, amikor a résztvevők saját maguk alakítják ki és nevezik el a csoportokat, a card sorting klasszikus formája, az úgy nevezett nyílt változat. Ennek egy másik lehetséges módszere a zárt card sorting, amikor az általunk megadott kategóriák alá kell a résztvevőknek elrendezni a kártyákat. Ez leginkább annak a tesztelésére alkalmas, hogy egy létező struktúra mennyire van összhangban a felhasználó mentális modelljével. Hátránya, hogy ebben az esetben a felhasználók a mi és az ügyfél meglévő kategóriáiból indulnak ki és nem a saját gondolataikat követik.

Ha validálni szeretnénk egy már kialakult kategóriarendszert arra inkább a „tree testing” (fa-teszt) módszert alkalmazzuk, ami sokkal hatékonyabb. Ilyenkor a tesztelők egy weboldal összes fő- és alkategóriáját tartalmazó, azok hierarchiáját már ábrázoló, struktúrával találkoznak (a képzeletbeli „fa” összes szintjét bejárhatják), mi pedig megkérjük őket, hogy keressenek ki egy meghatározott funkciót vagy információt az általuk feltételezett helyen.

Természetesen mindhárom megközelítésnek megvan a maga erőssége. A legideálisabb azonban, ha egy nyílt kutatás tanulságait később egy zárttal vagy egy fa-teszttel tudjuk kiegészíteni és validálni.