A, B, C és ZS terv - A prototípusok
A weboldal- és applikációtervezés különböző fázisai során skiccek, drótvázak és a valósághoz közelítő, grafikai elemekkel vagy tartalmakkal feltöltött UI tervek segítségével dolgozzuk ki ötleteinket a designról. A formába öntött elképzeléseinket a prototípusokon keresztül tudjuk tesztelni. Ezek olyan interaktív tervek, amiken a felhasználók közvetlenül kipróbálhatják az egyes funkciókat, és ennek hála a végleges termék működését is véleményezni tudják.
Mire jók a prototípusok?
Prototípusok segítségével végzünk például felhasználói teszteket is. A tesztek eredménye alapján még a tervezési szakasz alatt tökéletesíteni tudjuk megoldásainkat. Az általa felismert problémák, hibák javítása ebben a fázisban még egyszerű és üzletileg is hatékonyabb, gazdaságosabb szemben a lefejlesztett és beélesített termékkel.
A prototípusok fajtái
A tesztelés céljától, illetve a designterv állapotától függően eltérő összetettségű és megjelenésű prototípusokat rakunk össze. A prototípus fajtákat az alapján különböztetjük meg, hogy interaktivitásukban, vizuális vagy tartalmi elemeikben mennyire fedik le a tervezett termék repertoárját. A statikus prototípusok például általában kézzel készített, papír drótvázakból állnak, ezek működését a teszten résztvevő designer biztosítja azzal, hogy a felhasználói akciónak megfelelő képernyőt manuálisan teszi előre. Az interaktív, kattintható prototípusok ezzel szemben valamilyen tervezői programmal készülnek (mi elsősorban Figmát és Axure-t használunk). A szoftvereknek köszönhetően a feladat elvégzéséhez szükséges lépéseket a felhasználó magától végre tudja hajtani.
High fidelity vagy low fidelity?
Egy másik csoportosítási szempont az úgynevezett valósághűség (fidelity), ami azt jelzi, hogy a prototípus funkcionalitásában, megjelenésében és tartalmilag mennyire kidolgozott és áll közel a végleges termékhez. A „low fidelity” prototípusok inkább vázlatosak, fekete-fehér skiccek sematikus grafikai elemekkel és „lorem ipsum” szövegekkel. Gyorsan és olcsón össze lehet őket rakni, többször lehet velük iterálni és egyszerűbb rajtuk változtatni, mint a nagyobb időráfordítással elkészített „high fidelity” prototípusokon. A „high fidelity-k" ezzel szemben kidolgozottabbak és visszaköszönnek rajtuk a UI elemek, a design színei és végleges - vagy ahhoz közeli - szöveges tartalmakkal vannak feltöltve. Kidolgozottságuk miatt valósághűek, így a felhasználók is természetesebben tudják egy teszthelyzetben használni. A működő interaktív UI elemek miatt egész workflow-k, felhasználói utak tesztelésére is képesek.
Mire kell odafigyeljünk egy prototípus tesztelésekor?
A high fidelity megoldás esetében, egy prototípuson, általában csak a felhasználói teszt elvégzéséhez szükséges funkciókat élesítjük a tervező programban. Manapság ezek a programok alkalmasak animációk megjelenítésére, így a tesztalanyok sokkal élethűbb megoldást kapnak. Ráadásul lehetőség van alap űrlapok és egyszerűbb logikai feltételekre felfűzött akciókat is beépíteni. A prototípus tesztelése során a felhasználó falakba is ütközhez, hiszen inaktív gombokra is kattinthat. Felmerülhet a kérdés, hogy ez baj-e? Úgy gondoljuk, hogy egy bizonyos ponton túl, egyáltalán nem költséghatékony megoldás minden egyes scenario-ra és edgecase-re felkészíteni a prototípusokat. Ugyanakkor ez a helyzet lehetőséget ad arra, hogy megtudjuk mire számított az adott akció végrehajtása előtt a tesztalany. Természetesen minden teszt elején kihangsúlyozzuk, hogy nem egy végleges, hanem egy tesztverzióról van szó.